Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy bátran lehetsz önmagad, nem kell szerepet játszanod vagy másnak mutatnod magad azért, hogy elfogadjanak. Ilyenkor megélheted, hogy önazonos vagy, és a környezeted úgy értékel téged, ahogy vagy. Nem kell szebbnek, okosabbnak, türelmesebbnek, izgalmasabbnak vagy kedvesebbnek látszanod annál, mint amilyennek érzed magad. Az érzelmi biztonság alapja az a tapasztalat, hogy a többiek elfogadnak téged valódi önmagadként, minden erőfeszítés és megjátszás nélkül. Fontos, hogy az összes családtag át tudja ezt élni.
Könnyen úgy tűnhet, mintha az érzelmi biztonság egy elérhetetlen, tökéletes állapot lenne, ahol a szülők és gyerekek mindig összhangban vannak, nincsenek viták, és minden kommunikáció békésen zajlik. A valóságban nem a konfliktusok hiányát jelenti, hanem azt, hogy ezekben a helyzetekben is vállalhatjuk az érzéseinket akár dühöt, csalódottságot vagy feszültséget anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy emiatt sérülne a kapcsolat. Egy biztonságos közegben a gyerek megtapasztalja: a szülők nem csak akkor szeretik őt, ha jól viselkedik. Hibázhat, követhet el rossz döntést, lehet indulatos, de mindez nem kérdőjelezi meg a felé irányuló szeretetet.
Ahhoz, hogy másokhoz elfogadással és szeretettel tudjunk fordulni, elengedhetetlen, hogy ezt önmagunkkal is meg tudjuk tenni. Amikor megtanulunk magunkra kedvességgel tekinteni, sokkal könnyebb ugyanezt megadni a családtagjainknak is.
Ajánlott olvasmány:
Vekerdy Tamás:
Érzelmi biztonság