Sokszor halljuk örökbefogadó szülőktől:
De hát elég ha csak nagyon szeretjük, nem?
Ez mindenképpen az alapja a kapcsolódásnak, a szeretet nélkülözhetetlen, de valójában nem elég. Az örökbefogadó szülőknek számos olyan speciális feladata van, amelyek a vérszerinti szülőknek nincsenek.
Ha valaha is éreztél olyat, hogy egy kicsit többre van szükség, hidd el, nem veled van a baj. És nem is a gyermekeddel. Egyszerűen arról van szó, hogy az örökbefogadott gyerekek többségének többre van szüksége puszta szeretetnél. Nekik olyan szülőre van szükségük, aki érti a múltjukat, és aki tudatosan vagy ösztönösen terápiás szülőként viselkedik, vagyis aktív segítője annak a folyamatnak, melynek során a gyermek feldolgozza veszteségeit.
Az örökbefogadott gyerekek útja ritkán kezdődik ideális körülmények között.
Sokan közülük átélték az elhagyást, az elhanyagolást, a bizonytalanságot, vagy akár a bántalmazást is. Ezek a korai tapasztalatok nyomot hagynak, sokszor bizalmatlanok, szorongók, túlérzékenyek, vagy éppen dacosak és zárkózottak.
Egy ilyen múltat nem lehet egy varázsütésre eltüntetni. Nem gyógyítja meg a puszta szeretet, legalábbis nem abban a formában, ahogy sokan elképzelik. A gyereknek időre, türelemre és biztonságra van szüksége ahhoz, hogy elhiggye, hogy most már valóban itthon van. Most már valóban szeretik, elfogadják, feltétel nélkül.
A terápiás szülőség nem egy külön szakma. Nem azt jelenti, hogy minden este terápiás játékokat kell kitalálnod, vagy hogy pszichológussá kell képezned magad. Sokkal inkább egy szemléletmód: tudatosabb és érzékenyebb hozzáállás.
Egy odafigyelő, érzékeny szülő felismeri,
Ezért mondjuk, hogy az örökbefogadó szülőnek a maga módján gyógyító szerepe van. FEl kell ismernie, hogy a tünet, nem rosszaság, nem gonoszság, csak kommunikáció, és mindig üzen valamit.
Van néhány alapelv, amit érdemes megfogadni.
Nem bonyolultak, inkább csak emlékeztetők, hogy miért fontos a türelem, a rugalmasság és a szeretet.
Ne várd el, hogy rögtön hálás és szeretetteljes legyen. Nem biztos, hogy már tud bízni benned.Túl nagy változás történt az életében. De hidd el, hogy minden gyermek arra vágyik, hogy végül bízhasson.
A bizalom lassan épül. Lesznek hullámvölgyek, és lesznek visszaesések is. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod, hanem azt, hogy gyógyul a gyerek, a maga tempójában.
Ne bagatellizáld a dühét, a félelmét, a szomorúságát. Mondd ki helyette te: Látom, hogy most nagyon félsz… és rendben van, ha félsz.Itt vagyok melletted.
A gyerekeknek biztonságot ad a kiszámíthatóság: legyen napirend, legyen szabály, de mindez szeretetteljes légkörben.
Egy örökbefogadó szülő élete nem mindig olyan, mint egy reklámfilm. Lesznek napok, amikor minden tökéletesnek tűnik, és lesznek napok, amikor úgy érzed, elölről kell kezdened az egészet, mert elrontottad. De ne ess kétségbe, nem rontottál el A gyereked csak próbálja kideríteni, tényleg biztonságban van-e nálad, megbízhat-e benned.
Tulajdonképpen ezekkel a tünetekkel azt kérdezi:
Ha most kiabálok… akkor is maradsz?
Ha most rugdosok és sírok… akkor is szeretsz?
És a válaszod minden nap ugyanaz legyen. Igen. Akkor is szeretlek. A szeretetem feltétlen.
Örökbefogadó szülőnek lenni egy gyönyörű és nehéz út.
Egyik pillanatban még törékenynek látod a gyereket, másik pillanatban már mosolyog, és elkezd bízni benned.
Ez a bizalom a legnagyobb ajándék, amit egy gyermek adhat – és a legszebb gyógyulás, amit közösen elérhettek.