Az örökbefogadás egy olyan összetett érzelmi és kapcsolati rendszer, amelyben három főszereplő története fonódik össze: az örökbefogadott gyermeké, az örökbefogadó szülőké, és a vérszerinti családé. Ezt a hármast a szakirodalom – Joyce Maguire Pavao hasomló című könyve nyomán – az „örökbefogadás háromszögének” nevezi. A könyv szerzője egyszemélyben örökbefogadó, örökbefogadott és a témával foglalkozó pszichológus, aki több mint harmincévnyi terápiás tapasztalatából azt a tanulságot vonta le, hogy az egészséges személyiségfejlődéshez elengedhetetlen, hogy az örökbe fogadott személy a teljes múltját, előtörténetét, hátterét integrálni tudja az identitásába. Életéhez mind az örökbefogadó, mind a vér szerinti szülei hozzátartoznak múltjukkal, és kultúrájukkal együtt.
Hogyan épül fel ez a háromszög?
Az örökbefogadott gyermek néha olyan történetet hordoz, amelyben szerepelhet elválás, veszteség, ismeretlen múlt, bizonytalan vagy sérült kötődés.. Még akkor is, ha csecsemőként került új családjába, a korai leválás a vér szerinti anyáról tudattalan, rejtett lenyomatot hagyhat. Sok gyermek kettős érzéseket él meg: örömet és biztonságot az új családban, de mellette gyermekkorát – és különösen a kamaszkorát- végigkisérik a kérdések és a kiváncsiság a vérszerinti gyökereivel kacsolatban.
Ők azok, akik vállalják, hogy egy gyermek életének új alapot és kereteteket adnak, de előfordulhat, hogy ez a folyamat nem teljesen zökkenőmentes. A szeretet és öröm mellett sokszor jelen van a szorongás: „Elég jó szülő leszek?”, „Képes leszek megérteni, amit a gyermekem hoz magával?” Szeretni fog engem? Az örökbefogadó szülőknek is lehetnek veszteségeik – a vér szerinti gyermekért folytatott küzdelem lenyomatai –, melyek feldolgozása elengedhetetlen a biztonságos kötődés kialakításához, a szülőség boldog megéléséhez, és a gyermek támogatásához.
Ritkán kerülnek reflektorfénybe, mégis az örökbefogadás egyik legnehezebb pontja az ő történetük. A vérszerinti szülő – különösen az anya – sokszor nehéz élethelyzet, kényszer vagy kilátástalanság miatt hozza meg a döntést a lemondásról. Az ezzel járó veszteség, a bűntudat de a remény is jelen lehet: remény abban, hogy gyermeke jobb esélyekkel nő fel.
A háromszög nemcsak ezekből a szereplőkből, hanem érzelmi szálakból is áll: szeretetből, veszteségből, kiváncsiságból, szorongásból és reményből. Még akkor is, ha a vérszerinti szülő fizikailag nincs jelen a gyermek életében, a gyökerek ismerete – vagy annak hiánya – formálja az identitását.
A modern örökbefogadási szemlélet egyre inkább hangsúlyozza az őszinte, folyamatos – az egész gyermekkoron átivelő – kommunikációt és az identitás támogatását. Az örökbefogadott gyermeknek joga van tudni a múltjáról, származási családjáról, kérdezni és érzéseket megélni. Az örökbefogadó családnak pedig kulcsszerepe van abban, hogy mindehhez biztonságos hátországot adjon.
Az örökbefogadás háromszöge nem statikus – idővel változik, alakul, hiszen múlt, jelen és jövő kapcsolódik benne össze. A legfontosabb, amit a háromszög minden szereplője megtehet: a nyitottság és az elfogadás..
Bár három történetből indul, az örökbefogadás végül egy közös történetté válik.
Az örökbefogadás háromszöge – gyermek, örökbefogadó szülők és vér szerinti szülők – mindhárom oldal érzéseit és kapcsolódását hordozza.
Ez a kérdőív segít őszintén átgondolni, hogyan viszonyulsz a háromszög másik két szereplőjéhez, és hogyan tudsz segíteni gyermekednek származástörténete elfogadásában.
