A kötődés egy mély, tartós érzelmi kapcsolat, amely a gyermek és gondozója között alakul ki. Ez nem egyszerűen szeretet vagy ragaszkodás, hanem az a belső biztonságérzet, hogy ha szükségem van rád, te ott leszel.
Ez az érzelmi kapcsolat adja a gyermek alapvető biztonságérzetét, és meghatározza, hogy:
A kötődés már a születés pillanatától elkezd kialakulni: a baba sírására való reagálás, a testközelség, az etetés, a szemkontaktus mind-mind kötődést épít. A gyermek tanulja, hogy a világ mennyire biztonságos, és ezt főként a gondozó reakcióiból szűri le.
Ha a szükségleteire következetesen, szeretettel reagálnak, biztonságos kötődés alakul ki.
Ha a reakciók következetlenek, hiányosak vagy elhanyagolók, bántalmazók, a gyermek bizonytalan kötődést vagy bizalmatlanságot alakíthat ki.
A csecsemő kialakít egy gyakorlatot, egy belső munkamodellt, a gondozójának az ő jelzéseire adott reakcióiról, a gondozó viselkedéséről, az elérhetőségéről és ezen keresztül a világról is.
A kötődés kölcsönös interakciókon keresztül alakul ki: Az anya megtanulja, hogyan reagáljon a csecsemő jelzéseire, a csecsemő pedig megtanulja, hogyan érje el a közelséget és megtapasztalja, hogy milyen választ kap a jelzéseire.
A kötődés nem automatikus, hanem ismételt tapasztalatokból épül.
A kötődés az első életév végére alakul ki.
Az örökbefogadott gyermekek életében lehetett:
Ezek mind megtörhetik vagy megnehezíthetik a kötődés természetes folyamatát.
Ezért az örökbefogadó szülőnek gyakran tudatosan kell újraépítenie a bizalom alapjait.
Hogyan ismerhetem fel erősségeimet és fejlődési lehetőségeimet a gyermekemmel való kötődés terén?
