1.4 Kötődés az örökbefogadásban – A láthatatlan kötél

A kötődés egy mély, tartós érzelmi kapcsolat, amely a gyermek és gondozója között alakul ki. Ez nem egyszerűen szeretet vagy ragaszkodás, hanem az a belső biztonságérzet, hogy „ha szükségem van rád, te ott leszel”

Ez az érzelmi kapcsolat adja a gyermek alapvető biztonságérzetét, és meghatározza, hogy:

  • hogyan fog bízni másokban,
  • hogyan kér és ad segítséget,
  • mennyire meri felfedezni a világot,
  • milyenek lesznek felnőttkorában az érzelmi kapcsolatai
A kötődés fejlődésének alapjai

A kötődés már a születés pillanatától kezd kialakulni: a baba sírására való reagálás, a testközelség, az etetés, a szemkontaktus mind-mind kötődést épít. A gyermek „tanulja”, hogy a világ mennyire biztonságos, és ezt főként a gondozó reakcióiból szűri le.

Ha a szükségleteire következetesen, szeretettel reagálnak, biztonságos kötődés alakul ki.

Ha a reakciók következetlenek, hiányosak vagy elhanyagolók, bántalmazók, a gyermek bizonytalan kötődést vagy bizalmatlanságot alakíthat ki.

Miért különösen fontos a kötődés az örökbefogadásban?

Az örökbefogadott gyermekek életében lehetett:

  • korai elválás a vérszerinti anyától,
  • gondozóváltás,
  • átmeneti intézeti nevelés vagy több nevelőszülő.


Ezek mind megtörhetik vagy megnehezíthetik a kötődés természetes folyamatát.
Ezért az örökbefogadó szülőnek gyakran tudatosan kell „újraépítenie” a bizalom alapjait.

A kötődés olyan, mint egy láthatatlan kötél a gyermek és a szülő között:
  • Ha erős, a gyermek bátran eltávolodik, mert tudja, hogy szükség esetén visszatérhet.
  • Ha gyenge vagy sérült, a gyermek vagy túlságosan kapaszkodik, vagy nem mer közeledni.

Kérdőív

Hogyan ismerhetem fel erősségeimet és fejlődési lehetőségeimet a gyermekemmel való kötődés terén?